Éves nagy szőrtelenítés
Szeretettel üdvözlök Mindenkit!
Tegnap Pascallal elindultunk nagy nehézségek árán a kozmetikába, hogy megszabaduljunk a felesleges szőrszálaitól. Az időjárás (nem) kedvezett, mert aki bement az üzlethelyiségbe, az egy cuppogós lábú leányzó és félig, út közben megfürdetett ebe volt. Nem tudom ki, merre lakik, de Kecskeméten hatalmas zuhék jártak, és tökéletes így gyalog közlekedni. Ezt még tetőzik a hepe-hupás utak felénk, ahol gumi csizmában kellene járni. Miért is? Vagy kikerülöd a tocsogó saras fűben az akadályt, vagy átgázolsz rajta. ;)
Mosolyt csaltunk az arcokra, ahogy szerencsétlenül beléptünk. Még mielőtt Pascalt vihettem volna fürdeni, rendbe raktunk egy golden retrievert, aki nagyon szép állapotban volt. Ezen kívül pedig megfürdettem egy vizsla leányzót. Az uraság csupa szuka kisasszonyokkal volt körbe véve, de kulturált maradt. Tény, hogy tetszettek neki a leányzók, dehát mind olyan csodásan rendbe lett rakva, hogy ezen nincs is mit csodálni.
Ezek után mehettünk fürdeni, amiről nem készült kép, mivel két kezem volt és egy segítőm, aki szintén vizes lett. Pascal úgy gondolta, nagy poén, ha párszor lerázza magáról a vizet, amit olyan gondosan erőltettem a szőrébe, de végül csak nyurga kutya lett, és csak a fülei kandikáltak ki érdekesen a fürdőben. Megkapta a maga balzsam adagját és még a fogait is megmostam gondosan. Mondanom sem kell, az egész folyamat probléma mentes volt, magától megy más tusolni, a végén megtanítom neki, miként használja a zuhanyrózsát és akkor már én se kellek oda :D
(Ki veszi észre a két kép között a különbséget? Nagyon el van ám rejtve!)
Miután gondosan kicsöpögött a kádban várnia kellett egy kicsit, így a földre terítettünk egy törülközőt, hogy szívja a vizet, én pedig ráadtam még egyet felülről.
Drága ebem hernyó akcióba fogott, olyan murisan nézett ki. Néha úgy érezte, mehetnéke van, így lopakodó kúszásba (hernyó mozgásba) kezdett. Nekem segítenem kellett, de a fél szemem olykor rajta volt. Néha megkaptam:
- Imola, szökik a hernyód! :D
(Kukkkucs :D)
De a végeredmény egyértelmű! Hófehér bunda, amiből minden aljszőr eltűnt. A mancsokkal könnyedén elpepecseltem az időt, na meg a csánkokkal és zászlókkal egyaránt. Viszont imádom ezt csinálni! Ő ügyesen, türelmesen vár, elnézelődik, én pedig annyira belefeledkezek a munkába, hogy azt sem hallom, ha szólítanak.
A képekért köszönet Lengyel Kittinek :)
Természetesen az eső nem annyira akart alább hagyni, de egy kis menekülési időtt hagyott nekünk, amíg tíz perc alatt haza sétáltam Pascallal. Otthon mint egy úri kutya, úgy jött be a lakásba. Illatozott, mint a rózsa és kényelmesen leheveredett szokásos helyére... a szék alá.
Ma reggel szinte csukott szemmel mentem ki hozzá, reménykedve, hogy nem egy csupa gyanta, sár és ételmaradékos kutyát pillantok majd meg. (kicsit elfogult voltam..., megesik)
Vigyorogtam, mint a tejben tök, és agyon ölelgettem, amiért nem ment be a tóba, vagy nem ette le magát... (igen... nagyon elfogult voltam...) Bolondoztunk egy nagyot, és gondoltam megmutatom nektek, milyen, ha a napsütésben készít róla képet az ember:
A látvány leírhatatlan ilyen esőzések után! Jajj, és természetesen mikor már megnyugodtam, akkor tetőzte a dolgot a kis kedves:
Mindenkinek további kellemes napot! :)
|